Szent Vér elmélkedések
1. elmélkedés:
Édes Üdvözítőnk először ontja drágalátos szent vérét,
mikor nyolcadnapra születése után Mózes törvénye szerint körülmetélték.
Ha fontolóra vesszük, hogy ezt engedte magával tenni Jézus azért,
hogy eleget tegyen Isten igazságának a mi könnyelműségünkért és kicsapongásainkért,
akkor bizony illik, hogy mi gonoszságainkat igazán megbánjuk s megígérjük az Úrnak,
hogy hathatós kegyelmének segítségével mind testünk, mind lelkünk tisztaságát megőrizzük.

2. elmélkedés:
Mikor Jézus az olajfák hegyén halálos tusakodása közben vérrel verítékezett,
körülötte a föld is elázott szent vérétől. Világosan látta ő az emberek hálátlanságát,
amellyel viszonozni fogják nagy szeretetét!
Bárcsak megszállná szíveinket a legmélyebb bánat a fölött,
hogy mindeddig oly kevéssé ismertük el Urunknak számtalan jótéteményeit
s atyai szándékainak sem feleltünk meg! Már most erősen határozzuk el magunkban,
hogy ezután Istenünknek kegyelmi adományait és szent sugallatait hűségesen üdvünkre fordítjuk.

3. elmélkedés:
Szerelmes Üdvözítőnk Jézus Krisztus bőségesen ontotta szent vérét,
mikor megostoroztatása közben a súlyos csapások szent testét fölszaggatták
és sebeiből mindenfelől lecsorgott szent vére.
Kínjait mennyei szent Atyjának fölajánlotta engesztelésül a mi nagy vétkeinkért.
Igyekezzünk tehát megzabolázni magunkban a haragos föllobbanást és vétkes önszeretetet.
Ígérjük meg, hogy a bajok és szenvedések közepette is béketűrők leszünk,
önmagunkat megtagadva és a másoktól szenvedett bántalmakat szelíden elviselve.

4. elmélkedés:
Mikor a mi nagyravágyásunk, a mi rossz gondolataink büntetésül szentséges fejedet tövisekkel koronázták,
akkor drága szent véred bőven folyt végig szent arcodon,
és mi mégsem akarunk a kevélységről lemondani,
sőt újra és újra tisztátalan képzeleteket és vétkes kívánságokat is ápolunk szívünkben!
Bárcsak megnyílnának szemeink, hogy lássuk semmiségünket,
megemlékezzünk gyarló voltunkról és bátran ellenálljunk a gonosz ellenség incselkedéseinek.

5. elmélkedés:
Mennyi vért ontott szerelmes Jézusunk azon a fájdalmas úton, melyen a Kálváriahegyre ment,
megterhelve a súlyos keresztfával! Jeruzsálemnek utcáit és azokat a helyeket,
melyeken áthaladt, drágalátos szent vérével megöntözte.
Így akart eleget tenni a botrányokért és rossz példákért, melyekkel az emberek egymást rontják
és az örök kárhozatba döntik. Istenem! Istenem! Ki tudja, vajon mi is nem közülük valók vagyunk-e?
Ki tudja: nem vettettek-e sokan a pokolba, kiket rossz példaadásunk által mi rontottunk el?
És mi gondatlanok! Sem jobbulásra, sem elégtételre nem gondolunk?
- De mostantól fogva fölajánljuk erőnket a lelki üdvösség keresésére,
hogy másokat mi is jóra intve, jó példával buzdítva, jó cselekedetek gyakorlására serkentsünk.

6. elmélkedés:
Sokkal több vért ontott isteni Üdvözítőnk, mikor kegyetlenül fölfeszítették;
mert átfúrt izmaiból, valamint kezeinek és lábainak átmetszett ereiből
bőségesen ömlött az örök életnek üdvözítő balzsama,
hogy elvegye az emberek gonoszságait és igaztalanságait.
Ugyan üdvözülhet-e az az ember, aki vétkeiben továbbra is megmarad s így Jézusnak,
az Isten fiának megfeszítését megújítani akarná?
Bánatos szívvel sirassuk meg bűneinket a gyóntató atya előtt, utáljuk meg, vetkőzzük le azokat,
lemondván rossz és ferde szokásainkról; kezdjünk keresztény jámbor életet,
szüntelen szemünk előtt tartva, hogy az édes Jézus annyi vérnek árán váltott meg minket.