Első tized előtti elmélkedés:
A Mennyei Atya szeretetének tündöklő fényét szemléljük
teremtésének művében:
"Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott." (Ter 1,31)

Második tized előtti elmélkedés:
A Mennyei Atya végtelen irgalmasságát szemléljük
a megváltás művében:
"Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda,
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen,
hanem örökké éljen." (Jn 3,16)

Harmadik tized előtti elmélkedés:
A Mennyei Atya fenségét szemléljük,
aki az embert szabadnak teremtette,
és szeretetének tervében
továbbra is tiszteletben tartja szabadságunkat,
még akkor is, ha azt rosszra használjuk.
Szűz Mária beleegyezett az Atya akaratába,
és ezáltal az emberi szabadságot
a legtökéletesebben használta föl.
Mi is a Szűzanyával együtt kívánjuk mondani:
"Az Úr szolgálója vagyok,
teljesedjenek hát be rajtam szavaid." (Lk 1,37-38)

Negyedik tized előtti elmélkedés:
Mi is megdicsőítjük a Mennyei Atyát,
ha igent mondunk akaratára:
"Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik,
őt hallgassátok!" (Mt 17,5)
"Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott,
hogy Isten gyermekévé legyenek." (Jn 1,12)

Ötödik tized előtti elmélkedés:
A Mennyei Atya győzelmét szemléljük
a mindennapi élet szenvedéseiben, a megbocsátásban,
a szenvedések fájdalmában, a halál fájdalmában.
"Ha ugyanis (Jézus) halálának hasonlóságában egybenőttünk vele,
úgy leszünk feltámadásában is." (Róm 6,5)
"Ennek az életnek a szenvedései azonban
véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez,
amely majd megnyilvánul rajtunk." (Róm 8,18)
"Ezért nektek adom az országot,
mint ahogy Atyám nekem adta." (Lk 22,29)